A nő naponta sírva tér haza a munkából, amíg a férje ki nem robban a főnöke irodájában


-7
Hirdetés

Simon megpróbálja megnyugtatni hatvanhét éves feleségét, hogy még mindig gyönyörű, miután megemlítette, hogy elégedetlen a külsejével. Mikor rájön a nő bizonytalanságának okára, drasztikus lépésre szánja el magát.

“Azon gondolkodom, hogy plasztikai műtétre megyek” – mondta Amy.

“Hogy micsoda?” Simon a homlokát ráncolva nézett a feleségére. Mindketten a hatvanas éveikben jártak, de Amy mindig is egészségtudatos volt, és korához képest elképesztően jól nézett ki.

“Nézd ezeket a ráncokat.” Amy az ajkai és a homloka sarkában lévő finom ráncokra mutatott. “És szörnyű sötét táskák vannak a szemem alatt. Minden nap rétegesen kell elfednem őket korrektorral.”

Hirdetés

Simon csak a fejét rázta. “Már mindketten idősek vagyunk, de te ma is ugyanolyan gyönyörű vagy, mint az esküvőnk napján. Különben is, azt hittem, megegyeztünk, hogy pénzt spórolunk Pete esküvőjére.”

Amy rosszallóan összeszorította az ajkát.

“Tudom, hogy így volt. Csak azt mondtam, hogy szeretném, ha megműttetnének, hogy újra fiatalnak és csinosnak nézzek ki.”

Simon odanyúlt, és megfogta Amy kezét. “Nem kell fiatalnak lenned ahhoz, hogy szép legyél, szerelmem. Sőt, nem is kell ‘szépnek’ lenned, mert okos, elegáns, szeretetteljes és a legkedvesebb nő vagy, akivel valaha találkoztam.”

Amy rámosolygott Simonra. “Mindig is kedves voltál.”

Hirdetés

“Könnyű veled kedvesen beszélni” – válaszolta.

Nem sokkal később Amy dolgozni ment. Egy sikeres ékszerüzlet vezető eladóként helyezkedett el, és jól keresett. Mivel egy hátsérülés miatt Simon kénytelen volt korán nyugdíjba menni, szükségük volt Amy fizetésére.

Simon művészettel és sütéssel kezdett foglalkozni, hogy azokon a napokon, amikor nem fájt annyira a háta, le tudja foglalni magát.

Mikor Amy aznap délután hazaért, az ajtó mellett várta a kedvenc süteményeivel. Megmutatta neki, amikor belépett a házba, de a nő elsietett mellette, és bezárkózott a hálószobába.

Hirdetés

Biztosan rossz napja volt. Ez mostanában egyre gyakrabban fordult elő. Simon letette a süteményeket, és a hálószobaajtóhoz ment. Ahogy felemelte az ujjait, hogy bekopogtasson, szörnyű hangot hallott belülről.

Amy sírt. A hangoktól Simon szíve felgyorsult, és berontott a szobába.

“Mi a baj?” – kérdezte.

Amy az ágy szélén ült, fejét a kezébe hajtva, de gyorsan összeszedte magát.

“Ó, semmiség.” A szemeit törölgette.

Hirdetés

“Én… én csak hallottam, hogy Bob a szomszédból meghalt. Olyan jó ember volt.”

Simon leült Amy mellé, és átkarolta. Mindig is lágyszívű volt, és mindketten szerették Bobot. Simon is elszomorodott a halálhíre hallatán.

Másnap Amy még mindig borús hangulatban volt. Mosolygott, és úgy tett, mintha jól lenne, de Simon túl jól ismerte őt ahhoz, hogy elhiggye a színjátékot. Kezdte azt hinni, hogy túlságosan is nehezen viseli Bob halálának hírét.

Ez az aggodalom később, aznap este beigazolódott. Amy és Simon korán lefeküdtek. Simon már majdnem elaludt, mikor érezte, hogy Amy megremeg mellette. Felemelte a fejét, és Amy zokogni kezdett.

Hirdetés

Megfordult és magához ölelte, de másnap megdöbbenve látta, hogy Amy szeme mennyire vörös. Biztosan egész éjjel sírt!

“Mi folyik itt, Amy? Valami nagy baj van veled, és ez nem csak Bobról szól.”

Amy felsóhajtott. “Igazad van. Szomorú vagyok Bob miatt, de a munkám miatt is aggódom.”

“Miért, hiszen remekül végzed a munkádat?”

“Tudom, de a főnököm szerint túl öreg vagyok. Hallottam, amikor azt mondta Christának, hogy az ékszerértékesítőknek fiatalnak és vonzónak kell lenniük, hogy vonzzák a vevőket, és nekem már nincs meg hozzá a külsőm.”

“Ez nevetséges! Hogy mer ilyet mondani, ráadásul a személyzet többi tagja előtt?!”

Amy keserűen felnevetett.

“Ha szerinted ez inkompetens, akkor imádni fogod azt a részt, hogy viszonya van Christával.”

Simon állkapcsa leesett.

“Valószínűleg ezért is akarja neki adni az állásomat” – folytatta Amy.

Simon dühös volt. Nem akart beleszólni Amy munkájába, de minél többet gondolkodott a helyzetén, annál dühösebb lett. Úgy érezte mindjrát felrobban.

Nem bírta tovább. Simon a bevásárlóközpontba hajtott, és berontott az ékszerüzletbe.

“Jó napot uram, Christa vagyok. Miben segíthetek?”

Simon rámosolygott az előtte álló fiatal nőre: “Mondjuk abba hagyhatná a főnökével való hancúrozást.”

Simon elsuhant a nő mellett, és belépett a főnök irodájába.

“Nem sétálhat csak úgy be ide, uram!” Az íróasztal mögött ülő férfi azonnal felállt.

“Épp most tettem meg.” Simon becsukta az ajtót.

“Azt terveztem, hogy feljelentem önt a szörnyű üzleti gyakorlata miatt, de úgy döntöttem, inkább adok egy esélyt, hogy helyesen cselekedjen.”

A férfi megrázta a fejét. “Fogalmam sincs, miről beszél.”

“Viszonya van az egyik alkalmazottal, és azt tervezi, hogy kirúg egy másikat a kora miatt, hogy a szeretőjének előléptetést adhasson.”

“Amy intelligens, szorgalmas nő” – folytatta Simon. “Többször volt már a hónap alkalmazottja, és többször kiérdemelte a központ dicséretét az értékesítési számaiért. Mélységesen megbánná, ha kirúgná.”

“Félre érti a dolgot, uram” Amy főnöke felemelte a kezét. “Nem kell panaszt tennie, Amy állása biztonságban van.”

“Ajánlom is. Különben egyenesen a feleségéhez megyek. Elmondok neki mindent, még azt is, hogy hogyan manipulálod a fiatal hölgyet odakint azzal, hogy előléptetést ajánlasz neki kufircolásért cserébe.”

Amy szégyellte magát, mikor megtudta, mit tett Simon, de egyben büszke is volt rá, hogy kiállt érte.

Néhány nappal később az ékszerüzlet egyik központi képviselője meglátogatta Amy fiókját. Elbocsátotta a főnökét a rossz teljesítménye miatt, és Amyt előléptette a pozíciójába.

 

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

  • A profizmus nem az életkortól függ. Amy kora és a sokéves tapasztalata is hozzájárult ahhoz, hogy sikeres volt a munkájában.
  • Ne változtasd meg magad, hogy megfelelj mások előítéleteinek. Minden ember egyedi, és az öregedés az élet része, amit senki sem kerülhet el. Ahelyett, hogy szűklátókörű nézetekhez alkalmazkodnánk, inkább az egyéniségünket kellene ünnepelnünk.

 

Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.

Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.

via


Tetszett? Oszd meg a barátaiddal is.

-7
admin