Walter felesége, Jessica meghalt, és az ügyvédjük szörnyű hírekkel jelent meg a temetésén: a nő valaki máshoz ment feleségül. Walternek fogalma sem volt erről, hiszen 60 éve voltak együtt. Aztán találkozott a férjével, és valami sokkolót fedezett fel.
„Stanley úr, beszélhetnék egy pillanatra?” – Walter felnézett az öléből és látta, hogy az ügyvédjük, Sternberg úr bámulja őt. Bólintott, és felállt, kicsit távolabb ment a lányától, Fionától és a temetés többi résztvevőjétől.
A felesége, Jessica temetésén voltak. Szomorú alkalom volt, és az ügyvédjük jó barátja volt a családnak. Ő intézett mindent a hagyatékkal kapcsolatban, és azért is eljött, hogy lerója tiszteletét. De Walternek fogalma sem volt arról, hogy most mit akar.
„Köszönöm, hogy eljött Sternberg úr. Valami baj van?” – jelentette ki, amikor már nem voltak hallótávolságban másoktól.
„Természetesen. Ön és Mrs. Stanley jó barátaim.. voltak. De van valami, amit el kell mondanom. Megvitattam, hogy itt tegyem-e meg, és talán nem ez a legjobb alkalom, de tudnia kell” – mondta az ügyvéd, és a hangjában érződött a sürgetés.
„Mondja csak” – felelte Walter homlokát ráncolva.
„Ami Mrs. Stanley hagyatékát és az életbiztosítását illeti… nos, azok nem közvetlenül önhöz és a lányához kerülnek. Úgy tűnik, Mrs. Stanley valaki máshoz ment férjhez” – árulta el óvatosan Sternberg úr, de Walter megdermedt a helyén.
Rázni kezdte a fejét. „Nem, ez lehetetlen. Mi már hatvan éve együtt vagyunk. Biztosan téved.”
„Milliószor ellenőriztem, és biztos vagyok benne. Gyorsan be kell ütemeznem egy találkozót az irodámban, hogy be tudjam mutatni önnek a férfit. Azt hiszem, ez az ügy csak akkor oldódik meg, ha önök ketten beszélnek” – fejezte be Sternberg úr. Megveregette Walter vállát, és elsétált az egyik hátsó padhoz, miközben Walter döbbenten bámult vissza rá.
***
Néhány nappal később Walter és Fiona éppen Sternberg úr irodájába hajtottak Pasadenába. Walter épp akkor mondta el Fionának, mit mondott az ügyvédjük a temetésen. Meglepetésére a lányt nem is annyira sokkolta a dolog.
„Miért nem döbbentél meg jobban, drágám?” – kérdezte tőle, az útra koncentrálva.
„Hát… nem váltatok el valamikor anyával?” – Fiona elgondolkodott, és Walter végre eszébe jutott az a kisebb, de fájdalmas fennakadás a kapcsolatukban.
„Én… de ő nem házasodhatott meg újra. Elváltunk, és kevesebb mint egy évig éltünk külön. Ez lehetetlen” – dadogta Walter.
„Anya mesélt róla. Azt mondta, hogy sokat veszekedtetek egy évvel az esküvő után, és egy ideig a nagyszüleimnél élt. Akkor történhetett. Tudom, hogy sosem kedveltek téged” – folytatta Fiona, emlékeztetve őt arra a rég elfeledett megvetésre, amit Jessica szülei tápláltak iránta.
„De… csak… miért nem mondta el nekem? Miért jött vissza hozzám, ha házas volt?” – kérdezte Walter. Sajnos az egyetlen ember, aki választ tudott volna adni ezekre a kérdésekre, már nem élt.
„Nem gondoltál arra, hogy újra férjhez mész, miután újra összejöttetek?” – kérdezte a lánya.
„Nem igazán. Csak ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Nem gondoltam, hogy ez egyáltalán számítana” – válaszolta, és legszívesebben belerúgott volna magába, amiért akkoriban nem beszélt erről a dologról.
***
„Stanley úr, Fiona, ő Henry Clark” – mondta Sternberg úr, Walter és Fiona figyelmét az irodájában lévő idegenre irányítva. Körülbelül Walter korabeli volt, magas, és drága üzleti öltönyt viselt.
Henry kezet nyújtott, és azt mondta: „Örülök, hogy megismerhetem, bár a körülmények nem túl rózsásak.”
„Igen” – motyogta Walter, és úgy rázta meg a férfi kezét, mintha transzba esett volna.
Mindannyian leültek, és kínos csendben bámultak egymásra, amíg Henry meg nem szólalt. „Akkor a lényegre térek. Feltételezem, hogy eddig semmit sem tudtál rólam. Igaz?”
Walter és Fiona nagy, zavarodott szemekkel bólintott.
Henry folytatta: „Nos, ez sok évvel ezelőtt történt. Soha nem akartam megnősülni, de a szüleim meséltek a barátaik lányáról. Azt mondták, jobban néznék ki, ha üzletemberként lenne feleségem. A lány nemrég vált el, és nem volt gyereke. Röviden: találkoztunk, és lényegében hagytuk, hogy a szüleink mindent elintézzenek. Polgári szertartás volt, semmi extra, semmi különös. Ezután soha nem voltunk igazán férj és feleség.”
„Nem értem” – suttogta Walter, könnyek gyűltek a szemébe, de nem volt hajlandó kiengedni őket.
„Ez alapvetően egy üzlet volt. Aztán néhány hónappal később azt mondta, hogy visszamegy a volt férjéhez. Nekem nem volt ezzel semmi bajom, de azt mondtam neki, hogy el kell válnunk. De Jessica… nos, ő aggódott, hogy rájössz. Úgyhogy addig halogattuk és halogattuk, amíg elfelejtettük” – magyarázta Henry közömbösen.
„Soha nem alapítottál saját családot?” – kérdezte Fiona, miközben az apja kezét fogta.
„Nem, soha nem akartam ilyesmit. Engem csak az üzlet érdekelt” – válaszolta Henry vigyorogva. „És ezért jöttem ide, hogy elmondjam, nem akarom azt, amit a törvény szerint meg kell kapnom. Lehet, hogy papíron házasok voltunk, de Jessica valójában egyáltalán nem volt a feleségem. Mindent megtarthatsz.”
„Biztos benne, Mr. Clark?” – kérdezte az ügyvéd, kezét összefonva az asztalán.
„Száz százalékig biztos” – ismételte meg Henry. „Most már elmehetek? Még egyszer mondom, örültem a találkozásnak. Részvétem a veszteségéért és ezért az őrült meglepetésért.”
A férfi újabb szó nélkül kisétált az irodából, és Walter végre megnyugodott. Annak ellenére, ami évekkel ezelőtt történt, Jessica mindig is csak a felesége volt, minden szempontból, ami számított.
„Oké, akkor essünk túl rajta, Sternberg úr” – biztatta Fiona az ügyvédjüket, és mosolygott az apjukra, akinek el nem fojtott könnyei végre alábbhagytak.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A családi titkok elő szoktak kerülni, ezért a legjobb, ha mindig őszinték vagyunk. Jessicának el kellett volna mondania Walternek a Henryvel kötött házasságát, így nem érte volna váratlanul a temetésén.
- A szülőknek nem szabadna a gyermekeik boldogságának útjába állniuk. Jessica szülei rákényszerítették az esküvőt, pedig nem érdekelte. Hagyniuk kellett volna a dolgokat.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
