A pár megtudja, hogy az örökbefogadott fiuknak két eltűnt testvére van, ezért mindent megtesznek, hogy megtalálják őket


-3

Claudia és John boldog házaspárként éltek, gyönyörű életük volt együtt. Nagyszerű karrierjük és barátaik voltak, de szerettek volna egy gyermeket. Döntésük, hogy örökbe fogadnak egy kisfiút, akit minden más ember figyelmen kívül hagyott, minden képzeletüket felülmúlóan megváltoztatta az életüket.

Hirdetés

Claudia és John az egyetemen ismerkedtek meg. Közös volt bennük a sport és a zene szeretete. Két évvel barátságuk kezdete után John bevallotta Claudiának, hogy szerelmes belé. Kapcsolatuk idővel kivirágzott, és mikor mindketten 24 évesek voltak, úgy döntöttek, hogy összeházasodnak.

Claudia és John minden szerettük nagyon örült nekik. Mindannyian látták, ahogy a kapcsolatuk az idő múlásával fejlődött, és tudták, hogy csodálatos párt alkotnak. Néhány barátjuk még tanácsért is hozzájuk fordult, amikor a kapcsolatuk nehézségekbe ütközött. Mindenkivel kedvesen bántak, fantasztikus példát mutattak.

Hirdetés

A pár már nagyon korán beszélt a gyermekvállalásról. Úgy döntöttek, hogy megvárják, amíg mindketten elvégzik az egyetemet, hogy stabil életet biztosítsanak gyermekeiknek. Órákig beszélgettek arról, milyen életet szeretnének a gyermekeiknek építeni. Még azt is megbeszélték, hogy milyen iskolába járjanak, és milyen sportokat űzzenek.

Két évvel a házasságuk után Claudia még mindig nem esett teherbe. Felkerestek egy szakorvost, aki egyiküknél sem talált semmi kivetnivalót. „Legyen türelemmel, ezek a dolgok időbe telhetnek” – mondta.

Öt hónappal a szakorvos felkeresése után Claudia végül egy fiúval esett teherbe. A pár nagyon boldog volt. Oly’ régóta vártak arra, hogy saját gyermekük legyen; alig várták, hogy szülővé válhassanak.

Két hónappal később Claudia elvesztette a babát. „Nem a te hibád” – mondta az orvos. „Újra próbálkozhatsz, amikor készen állsz rá.”

„Gyermeket szeretnénk, doktor úr. Van még valami, amit tehetünk?” – kérdezte John.

Hirdetés

A pár egy sor vizsgálatnak és eljárásnak vetette alá magát, hogy segítsenek nekik a baba fogantatásában. A közeli barátaik támogatták őket, de sokan mások elítélték őket..

Egy este találkoztak Claudia édesanyjával, miután néhány hónapja nem látták.

„Miért vagytok egyáltalán együtt, ha nem lehet gyereketek?” – kérdezte Claudia édesanyja.

„Anya, ne mondj ilyet! Szeretjük egymást!” – válaszolta a lánya.

Johnt felzaklatta, amit Claudia anyja mondott. „Mi van, ha anyádnak igaza van? Mi van, ha nem kellene együtt lennünk?” – kérdezte.

Hirdetés

„Nem, nincs igaza!” – kiáltott Claudia. „Megtaláljuk a módját, hogy családdá váljunk.”

Úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak egy gyermek örökbefogadásával. „Ha nem tudunk gyermeket szülni, helyette  szeretetet adhatunk egy rászoruló gyereknek!” – mondta Claudia.

Néhány héttel később megérkeztek az árvaházba. Azonnal észrevettek egy kisfiút, aki egyedül ült a sarokban. „Szeretnék beszélni azzal a fiúval” – mondta Claudia, majd rá mutatott. Az őket kísérő árvaházi gondnok megpróbálta lebeszélni őt.

„Biztos benne? Idősebb, mint a legtöbb itteni gyerek, és alig beszél angolul” – mondta.

„Honnan származik, és hogyan került ide?” kérdezte John.

Hirdetés

„Nigériából került ide. Egy gazdag házaspár fogadta örökbe, de meggondolták magukat, és itt lyukadt ki. Nem szeretne inkább a fiatalabb gyerekekkel megismerkedni?” – válaszolta a nő.

Claudiát és Johnt szíven ütötte a fiú története. Egymásra néztek, és azonnal tudták, mi lesz a következő lépés. „Nem, mi őt szeretnénk megismerni” – mondta Claudia.

A következő hetekben Claudia és John szinte minden nap meglátogatta a 10 éves Umart. Játszottak és olvastak, megtanítottak neki néhány alapvető angol szót és kifejezést. Umar félénk volt, és gyakran hangoztatta, hogy haza akar menni. „Megígérjük, hogy hamarosan hazamehetsz” – biztosította John.

Ígéretükhöz híven, amint engedélyt kaptak rá, magukhoz vették Umart. Umar izgatottan várta, hogy először saját szobája legyen.

Hirdetés

„Velünk fogsz élni, és soha nem fogunk lemondani rólad” – ígérte neki a házaspár.

Umar gyorsan összebarátkozott Claudiával és Johnnal. Folytatta a nyelvtanulást, és egyre kényelmesebben élt velük.

Claudia és John azonban észrevette, hogy Umar mélyen belül fájdalmat rejteget. Minden este hallották, ahogy álomba sírja magát, és nem tudták, milyen fájdalmon megy keresztül.

„Umar, tudod, hogy szeretünk téged, ezért szeretnénk segíteni neked. Kérlek, mondd el, mi történik veled, és mi megpróbálunk segíteni” – mondta Claudia.

„Van egy öcsém és egy húgom” – sírt. „Ők is velem jöttek ide Nigériából, de nem tudom, hol vannak. Elváltunk egymástól, és nagyon hiányoznak.”

Claudia és John megdöbbent. Napokig gondolkodtak ezen, és elhatározták, hogy megpróbálják megkeresni a testvéreit. Hetekig keresték őket a közösségi média segítségével. Kapcsolatba léptek barátaikkal és kollégáikkal, hogy segítsenek, és mindannyian hajlandóak voltak segíteni nekik Umar testvéreinek megtalálásában.

Néhány hét után kollégájuk felhívta őket egy árvaház címével az ország másik végén. „Azt hiszem, ott vannak, de nem lehetek biztos benne” – mondta.

Claudia és John hajlandó volt megpróbálni. Umarral átutaztak az országon, remélve, hogy megtalálják a testvéreit.

Mikor 15 órával később megérkeztek, Umar örömmel látta mindkét testvérét. Umarhoz hasonlóan őket sem akarta senki örökbe fogadni, pedig már öt éve voltak az árvaházban. Claudia és John azonnal úgy döntöttek, hogy örökbe fogadják őket, és így három gyermek szülei lettek.

A házaspár türelmes és szeretetteljes volt mindhárom gyermekkel. Egyre közelebb kerültek egymáshoz, és hálásak voltak új szüleiknek, amiért otthont adtak nekik. „Anya, apa, köszönjük, hogy megmentettétek az életünket” – mondta Umar.

Claudia és John teljes értékű szülők lettek, akik mesésé életet adtak örökbefogadott gyermekeiknek.

 

Mit tanulhatunk ebből a történetből?
  • Az élet gyakran rendkívüli meglepetésekhez vezethet minket. Claudia és John nem is sejtette, hogy három csodálatos gyermek szülei lesznek.
  • Ne adjuk fel; csodák bármikor megtörténhetnek. Claudia és John feladhatták volna és elválhattak volna, miután nem tudtak teherbe esni, de az egymás iránti szeretetük segített nekik abban, hogy örökbefogadó szülőkké váljanak.

 

Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.

Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.

via


Tetszett? Oszd meg a barátaiddal is.

-3
admin