Egy nő lazán sétált az utcán, amikor észrevette, hogy családi ereklyéje egy másik nő kabátjára van tűzve. Másnap úgy döntöttek, hogy találkoznak és megismerkednek egymással, miután felfedezték, hogy van bennük valami közös.
Ria San Francisco belvárosának egyik forgalmas utcáján sétált, amikor észrevette a brosst, amelyet egy szabadtéri kávézóban ülő idegen kabátjára tűztek ki. Azonnal felismerte a brossot, mert ugyanaz volt, ami évtizedek óta a családjánál volt.
A bross nem volt hétköznapi, és nem lehetett utánozni, mert valódi aranyból készült, és maga Ria dédapja készítette. Szeretett volna valami jelentőset továbbadni a családja minden generációjának, és úgy gondolta, hogy az arany bross jó örökség lesz.
Ria válaszokat akart, ezért felkereste édesanyját, Andie-t, hogy megkérdezze, hol van az ereklye. Édesanyját sokkolta a hirtelen kérdés, főleg, hogy már régóta nem beszéltek róla.
„Talán le kéne ülnöd ehhez, Ria” – mondta neki az anyja.
A két nő az étkezőasztalnál ült, csésze kávéval a kezükben. Aztán Andie mesélni kezdett.
„Amikor hároméves voltál, kiderült, hogy egy másik gyerekkel vagyok terhes. Akkoriban apáddal a recesszió miatt a megélhetésünkért küzdöttünk. Elvesztettük a munkánkat, és egy ideig nem találtunk újat.”
„A terhesség alatt rájöttünk, hogy nem tudunk egyszerre két gyereket eltartani. Nehéz döntés volt, de úgy döntöttünk, hogy a legkisebb gyermekünket árvaházba küldjük, ahol nagyobb esélye lehet egy jó életre” – árulta el Andie.
Ria a szájához emelte a kezét. Fogalma sem volt róla, hogy van egy testvére. „Miért nem próbáltátok meg visszaszerezni, amikor már jobban ment?” – kérdezte.
„Nem tudtam. Mire apával megengedhettük magunknak, hogy mindkettőtöket felneveljünk, egy másik család már örökbe fogadta. Megkönnyebbültem, hogy az örökbefogadó szülei jómódúak és kedvesek voltak. Képesek voltak jól felnevelni a húgodat.” – Andie arcán könnyek csordultak, miközben beszélt.
Bár Andie felfedezése sokkolta Ria-t, még mindig nem magyarázta meg, hogyan jutott a nő a brosshoz. Ezért megkérdezte az édesanyját, aki elmondta neki, hogyan.
„Körülbelül két évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy megkérem az árvaházat, hogy segítsenek megtalálni a húgodat” – magyarázta az asszony. „Rájöttem, hogy nem tudnék megelégedni az élettel anélkül, hogy tudnám, jól van-e a húgod. Mindig is bűntudatom volt, és bocsánatot akartam kérni tőle, amiért nem tudtam magam felnevelni.”
„Az árvaház felvette vele a kapcsolatot, és beleegyezett, hogy találkozzunk. Nagyon kedves hölgy, Ria. A neve Maude. Amikor találkoztunk, azt mondtam neki, hogy bár nem tekint minket családtagnak, mégis a család része. Átadtam neki a családi ereklyét, hogy bárhová is megy, a családunk egy darabja vele legyen.”
„El sem hiszem, hogy van egy húgom!” – mondta Ria. „Szeretnék találkozni vele, anya. Megvan az elérhetősége? Szeretném felvenni vele a kapcsolatot.”
„Természetesen” – válaszolta Andie. „Biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen találkozna veled.”
Rövid, de kellemes beszélgetés alakult ki a nővérek között, amikor Ria másnap felhívta Maude-ot. Ria bemutatkozott, és Maude örült, hogy hallhat róla.
Maude tudta, hogy van egy nővére, mert Andie elmondta neki, és ő is alig várta, hogy találkozzon Riával, aki másnap meghívta őt a család többi tagjával. Maude eleget tett a meghívásnak, és azt mondta, hogy jó lenne találkozni a biológiai családja többi tagjával.
Másnap Maude megjelent Ria házánál egy tortával a kezében, a gyerekeivel és a férjével a hátán. Abban a pillanatban, ahogy a testvérek egymásra néztek, mintha semmi sem választotta volna el őket a múltban. Megölelték egymást, és könnyek potyogtak. Andie némán nézte őket, és a könnyek az ő arcát is átitatták.
A vacsora során Ria, Maude és családjuk nem vesztegették az időt arra, hogy megismerkedjenek egymással. Történeteket meséltek az életükről, bepótolva az elvesztegetett időt. Terveket szőttek a jövőre nézve, mintha egész idő alatt ismerték volna egymást.
Az este végére Ria és Maude már jó barátok voltak, és megígérték egymásnak, hogy havonta legalább kétszer találkoznak, hogy bepótolják azokat a pillanatokat, amelyeket nem tölthettek együtt.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Még a véletlen találkozások is hozhatnak új kezdeteket. Ria egy nap egyszerűen csak sétált az úton, amikor észrevette a családi ereklyét egy másik nő kabátján. A véletlen találkozásnak köszönhetően hirtelen felfedezte, hogy valójában van egy nővére, ami egy csodálatos kapcsolathoz vezetett közte és a családja többi tagja között.
- Sosem késő újrakezdeni. Ria édesanyjának, Andie-nek a szegénység miatt el kellett engednie legkisebb lányát. Évekkel később úgy döntött, hogy megpróbálja újra felvenni vele a kapcsolatot, abban a reményben, hogy helyrehozza a dolgokat. Végül ez egy gyönyörű új kezdethez vezetett, amely tele volt megbocsátással, szeretettel és megértéssel a két fél között.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
