Mikor egy általános iskolás diákot édesapja meglepett az iskolában, miután kilenc hónapot töltött katonai szolgálatban, a fiatal lány nem tudott mit tenni, örömkönnyeket sírt.
A váratlan látogatások mindig örömteliek a kisgyerekek számára, hiszen a meglepetés erejével hatnak rájuk. Ez különösen igaz azokra, akik már régóta nem láttak valakit, mint például a katonai szülőkkel rendelkező gyerekek.
Egy szívszorító történet
Így amikor Cailani Martinez édesapja megjelent az iskolájában, a fiatal lánynak elakadt a szava és könnyes lett a szeme.
Cailani édesapját, aki közel egy évtizede katona, kilenc hónappal ezelőtt Szíriába vezényelték. Mivel az országban pocsék volt a térerő, nem tudott rendszeresen beszélni a családjával. Megosztotta velünk:
„Az internet nem a legjobb ott […]. Volt, amikor nem beszéltem a gyerekeimmel, szinte hetekig.”
Mindenképpen kihívást jelentett, hogy hosszú ideig távol volt a családjától, de édesapja, Cedric Goins tudta, hogy a munkája miatt áldozatot kell hoznia.
Végül eljött a nap, amikor hazatérhetett, és az első dolga az volt, hogy találkozzon a lányával, aki épp az iskolában volt.
Cailani azonban nem tudott az apja érkezéséről! Az iskolában tartott veteránnapi próba során Cailani néhány osztálytársával együtt lépett színpadra, anélkül, hogy tudta volna, élete egyik legnagyobb meglepetése vár rá.
Miután elmondták a beszédeket, az iskola igazgatója azt mondta, hogy az előadást egy olyan személy tudja leginkább értékelni, akinek tapasztalata is van. Ebben a pillanatban lépett be a terembe Cailani édesapja.
A fiatal lány megdöbbenve nézett apja láttán, és azonnal odarohant hozzá egy ölelésre.
Könnyek gördültek végig az arcán, ahogy átölelte az apját. Végre, közel egy év után Cailani újra együtt volt az apjával.
„Nagyon szeretem őt, olyan, mintha a másik felem lenne, és ez már nagyon rég így van” – mondta Cailani. „Egyszerűen csak szeretem őt.”
Ha a katonák meglepik a családjukat, és szinte mindig ugyanúgy reagálnak. Korábban egy michigani katona lepte meg a kisöccsét az iskolában, miután egy évig nem látták egymást.
Mikor a másodosztályú közlegény, Brett Beaver a családja nyomdokaiba lépett a hadseregben, tudta, hogy egy ideig nem fogja látni a kisöccsét, Maxet. Így amint arra lehetősége nyílt meglepte őt az iskolában.
„Elég nehéz távol lenni otthonról, mert nagyon szeretjük egymást” – mesélte Beaver. „Az ember, akiért golyót kapnék, az ő lenne.”
A hazát szolgálni kétségtelenül az egyik legbecsületesebb munka, de önzetlenséget és áldozatvállalást is igényel. Éppen ezért csak a legbátrabbak és legerősebbek bírják ki, hogy a hadseregben szolgáljanak.